HTML

Rezdülések

Friss topikok

Ne teperj, tekerj!

2014.07.01. 23:09 Luxlucisz

Hollandia? Red Light District, fű és korlátlan szabadság. Tízből kilenc ember bizonyára ezt a három tényezőt említené, ha megkérdeznék, mi jut eszébe még Hollandiáról a tulipánok és szélmalmok mellett. Amsterdamot bejárva azt kell mondjam, mindig van valami alapja a sztereotípiáknak, ám marad még mit kipipálni a bakancslistán, a féktelen szabadságon túl is. 

Apropó, ha a szabadságnál tartunk, az átlag holland biztos, hogy ezzel a fogalommal fogja társítani a biciklizést is.

Emlékszem mennyire megdöbbentem, amikor Amszterdamban járva a bájos kanálisok közt keringve bámultam ki az ablakon a városnéző hajóból, s mindenfelé színes, csilingelő, zakatoló járgányokat láttam. Biciklik! Egy, kettő, tíz, húsz, kétszáz… Fürtökben lógtak mindenhol, s még a hidak alatti boltíves részek is rogyásig voltak a leparkolt bringákkal. 

20140621_121230.jpg

„Ó, bizonyára a sok csatorna miatt pattan mindenki két kerékre”- gondoltam naivan. Ám csakhamar rá kellett jönnöm, hogy itt bizony nem helytakarékosságról van szó, s a bicikliipar nem csak a „holland Velencében” virágzik, hanem országszerte. Ez igazi passzió és életstílus kérem, nem puszta divat!  Sőt, a holland identitás része: aki kicsit is németalföldinek érzi magát, az bizony kerékpárral jár-kel, amikor csak tud. Nem véletlen találunk annyi humoros képet a világhálón erről a jó holland szokásról, hiszen az anekdota szerint, még saját külügyminiszterük is biciklivel érkezik az Obamával való csúcsra.

Egy biztos: hamar realizáltam, hogy itt a bicikli olyan fogyóeszköz, mint kis hazánkban a piros paprika. A legapróbb városban is óramű pontossággal megtervezett és kiépített biciklihálózattal találkozunk, jelekkel felfestve ép állapotban. Madártávlatból, akár egy sűrűn behálózott érrendszer úgy fest a sok kanyargó téglaszínű ösvény. Mi sem egyszerűbb, mint bicajjal átruccanni egyik városból a másikba. Nem akadály. 

20140329_120847.jpg

És bizony a holland nép él is a lehetőséggel, hiszen az óvodástól kezdve a nyugdíjasig mindenki két kerékre pattan. Meg is látszik rajtuk! Nálunk egy épp nyugdíj előtt álló 60-70-es éveit taposó honfi, gyakorta mankóval botorkál, s nemhogy biciklire, de még buszra sem mer szállni, nehogy megerőltesse fájós-reumás végtagjait. A hollandok ezzel szemben büszkén mondhatják: „öreg ember nem vén ember”, s ez maradéktalanul igaz is. Az ember gyakorta nem tudja megállapítani a szembe jövő biciklis életkorát. Hiába őszül a halánték, a test ruganyos, sörhasnak nyoma sincs, s - ha úgy adódik-, úgy szökken a nyugdíjas is, akár a szarvas.

Elhízás? Nagy ritkán látni egy-egy túlsúlyosabb egyént, de abszolút nem jellemző. Pedig az étkezési szokások igencsak különböznek a magyartól. Este kerül csak meleg étel az asztalra, ám mi se látszik ebből: lemozogják a plusz kilókat. Kis hazánkban viszont igencsak súlyos probléma az elhízás, különösen a fiatalok körében. A heti négy tornaóra némileg javít a helyzeten, ám mennyivel jobb lenne, ha a mozgás a mindennapok evidens részévé válna?

Tegyük kezünket a szívünkre: hányszor választjuk séta vagy biciklizés helyett a tömegközlekedést? Vagy gyaloglás helyett a liftet? Hány és hány rohanó, stressztől ráncos arcú, kialvatlan és mozgásszegény életet élő üzletembert látunk reggel a dugóban a hatalmas szolgálati kocsiban ülve tespedni? Hányszor nem megyünk tankolni a magas benzinárak miatt? Helyette biciklire pattanunk?

Természetesen szükséges a megfelelő infrastrukturális kiépítettség, s a megszervezett úthálózat. Nem kevés pénz és ráfordítás kell ahhoz, hogy nálunk is hasonló szisztéma valósuljon meg. Mindehhez idő és tőke kell, de tegyük hozzá, hogy a jelenlegi –bár szegényes, de létező- biciklihálózatot sem használjuk ki kellően. A Rákóczi út, az Andrássy út és a Nagykörút kerékpársávjai, igencsak kongnak az ürességtől. Egyedül a „magyar tenger” körüli bicikliút képez némi kivételt, ám ezt is kampányszerűen, az egyszeri élmény kedvéért használjuk, mint a mindennapi élet szerves részeként. 

post_64162_20111030173038.jpg

S az egészséges életmód mellett, a tudatos közlekedés gondolata is felsejlhetne bennünk. „Légy takarékos, óvd a Földet!” – mindenhol a környezettudatos viselkedésre buzdítanak, ám mintha elsétálnánk mellette szó nélkül. Ha csak minden másnap a két kereket választanánk a kényelmes(?) BKV helyett, már kevesebb benzint pöfögtetnénk el. Nem beszélve arról, hogy egy bicikli fenntartási költsége minimális egy havi Budapest bérlet árához képest.

Jótékony hatás minden szempontból? Igen! Környezetbarát, egészséges és örömteli! Nem beszélve arról, hogy a mozgásnak köztudottan stresszoldó hatása van, márpedig a mai őrült mókuskerék-világban mindenkinek jól esik jótékony módon levezetni a felgyülemlett feszültséget és fölös energiát.

Az idén áprilistól, fővárosunkban elindított „Mol-Bubi” bicikli-projekt pontosan az eddig leírtakat célozza, s a mozgásszegény életmód ellen szeretne tenni. Más kérdés, hogy mennyire lesz sikeres a beruházás a viszonylag drága kölcsönzési árak miatt, mindenesetre a kezdeményezés már magában nagy előrelépésnek számít. Remélhetőleg az ötlet hatására sikerül ösztönözni az embereket a rendszeres mozgásra és sikerül meggyőzni őket, hogy –ha télen nem is, de- legalább a tavasz beköszöntével váltsanak két kerékre.

Bár holland kollégáink már erre az eshetőségre is felkészültek: épp a fűthető bicikli utak kifejlesztésén fáradoznak. Kíváncsian várom a végeredményt, s azt is, hogy egyszer ez a fejlesztés is elérkezzen kis hazánkba. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://luxlucisz.blog.hu/api/trackback/id/tr586118479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása